Az erdő figyel…
Munka után, úgy gondoltam, kicsit frissítem magam egy erdei sétával, illetve hátha „összefutok” gomba barátaimmal.
A rengeteg mélyén, távol a mesterséges zajoktól… csak a szél susog halkan…
A fák ágai mintha egy lassú andalgó zenére táncolnának…
Minden oly nyugodt… csendes… még madár csicsergés sem igazán hallható…
A gombászó embert szekáló, rovarok, bogarak, sincsennek sehol…
Kosaramba tekintek, félig üres… nem nagyon lelek igazit…
…azért jó itt lenni…
Egy kidőlt fához érve megpihenek…
szusz…
leülök…
Gyönyörködöm a természet harmóniájában…
Egyik pillanatban, viszont olyan érzésem lett, mintha nem lennék egyedül…
Nem láttok, hallok senkit, de mégis…
Furcsa!
Mintha valaki (védelmezően…) figyelne…
Fülelek, figyelek… sehol semmi, senki…
Nem igazán éreztem még ilyet, s úgy gondolom, csinálok pár képet erről az erdő részről, ha másért nem is, csak, hogy majd meg tudjam osztani érdekes „élményemet”.
Hazaérve visszanézem a képeket, de semmi különös dolgot nem találok rajtuk… így félre is tetszem ezt a történetet…
Mindaddig félre is raktam, míg számítógépre nem tettem a fotókat, s ott az egyik képen egy érdekes „képhibát” nem találtam...
A képhiba nem nagy dolog... hiába nagyítottam rá nem igazán tudom mi az...
Á... miközben felnagyítva nézem a képet, a "hiba" alatt, megakad a szemem...
Van ott valami...
Mí?
A faágak között egy szempár figyel...
Egy bagoly...
Szóval mégiscsak jól éreztem...
Figyel az erdő...