Nem mindennapi esett, mely a napokban velem meg esett.
Édesapám, talált egy laskagombás fát, valahol az erdő mélyén, meg akarta velem is osztani, hogy én is meg tudjam Önnel osztani.
Mi lehet ebben, olyan nagy dolog?
Megbeszéltük, hogy kimegyünk érte…
Fiam!
Hozd a létrát! A 4 méterest! Illetve a hamvast…
(hm… kicsit elgondolkodtam…)
Látták páran, hogy apám, és én, létrával megyünk az erdő irányába, meg is mosolyogták…
Valahol az erdő mélyén… megérkeztünk… Szürkült lassan...
Körbe forogtam… sok nagy fa… de nem láttam… majd apám rá mutatott…
Ott az!
Hű… nem taplók...???
Létrát neki támasztottuk, ő fogta, én szedtem… majd cseréltünk…
A 4 méter hosszú létra is rövid volt… Fel álltam a tetejére... s felnéztem...
Lenéztem...
Majd mikor már egyáltalán, nem értük el...
Egy hosszú mogyorófa botra rárögzítettük apám zsebkését… Ő a létra tetején állva szurkálta le a gombát…
Én a hamvast a derekamra kötöttem… a másik két szarvát fogtam… s próbáltam elkapni a zuhanó gombákat…
(Mint amikor várja az ember a sült galambot…)
Meglepődtem, hogy 7-8 méter magasból, a hamvasba landoló gombák épségben maradtak… a kosárba kerültek, „karcolás” nélkül „megúszták”…
Kicsi a laskagomba, de erős!
Ha valaki látott, vagy halott minket, az is biztos felemlegeti még…
Nagyon, különleges volt… nem mindennapi eszközökkel, s formában „gyűjtöttük” a gombát, s közben nagyon jól éreztük magunkat!
Remélem, ha mást nem is, de egy mosolyt az Ön arcára is "kicsaltunk".
Visszatértem a következő évben: