Már egészen fiatalon sokat jártam gombázni, s mindig is csodáltam azokat, akik úgy ismerték az erdőket, mint a tenyerüket, s tudták, mikor, és hol kell keresni, a gombát, amiért mentek.
Nagyapám is közéjük tartozik, „kaptam tőle is pár lelőhelyet” vagyis információt hol keresgéljek…
Akinek viszont a legtöbbet köszönhetem: Édesapám! Az én szememben Ő a legnagyobb, hisz engem Ő vitt be a „gombák világába”.
Az idő múlásával az én tudásom is szép lassan érett, s egyre jobban megszerettem a gombázást.
Nem akarok se mennyiségekről, se megtett kilométerekről írni, hisz nekem nem ez a lényeg, hanem az, hogy amikor gombászom, azt csínálom, amit szeretek…
Kitalálhattam volna bármilyen nevet magamnak itt a neten, de az akkor már nem lett volna olyan eredeti.
Gombacsíszár
Így hívtak páran akik „velem gombáztak"…
Igazán nem tudom, miért hívtak így...
Talán azért, mert (sokat) szoktam gombázni?
Talán azért, mert rengeteg lelőhelyen megfordulok?
Talán azért, mert gombá(s)zós tudásom jól tudom hasznosítani?
Talán azért, mert ismernek?
Őszintén megmondva szerintem mindegyikből van benne egy kicsi…
Imádom a keresés élményét, fokozni, azzal, hogy hogyan hasznosítom a gombázós tudásom… s azt hiszem ez a nevem kulcsa!
Egyébként meg hogy hangzana már: (kard)gombamester, vagy (ló)gombakereskedő, vagy a gomba(hóhér)legény?
Tiszteletben tartottam mindig az idősebbeket, s most is tiszteletben tartom, s ezért is írom hosszú í-vel.
Lehet ezek a gondolatok, nem sokat jelentenek, de aki szeret gombázni, abban valahol legbelül van egy kis Gombacsíszár…