„Minden kezdetnek, van az előzménye”   (Gombacsíszár)

Emlékszem:

Régóta nem esett az eső, meleg napok vannak, árnyékban pont kellemes, néha lengedezik egy kis szellő, ami még kellemesebbé teszi a levegőt, ám a távolból égzengés hallatszik… majd egyre hangosabban, közeledik…

A nap már lemenőben… az égbolton is lehet már látni a villámok fényét… s csöpp... csepp…hallatszik, ahogyan földre hullnak a kis esőcseppek…

Pár pillanattal később olyan eső kezd esni, amilyen már nagyon régen volt… még az álom manó is csurom vizesen érkezett hozzám…

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem, eső már nem esik… az erdei utakat viszont sár illetve tócsák tarkítják, a bogarak zsongnak, felpezsdült a természet…

Bennem is egy kellemes érzés kezd éledni, kedvem jobb, és a napok is szebben telnek…

A kellemes meleg, a csapadék mennyisége, a levegő páratartalma, hold, és a csillagok együtt állása, illetve a fák susogása is arról árulkodik, hogy érdemes felkeresnem erdő mélyén rejtőzködő gomba barátaimat.

Igazat megvallva ez olyan, mint egy betegség… szükségem van rá!  Addig, míg a kedvenc lelőhelyeimet végig nem járom, addig „forr a vérem”, mert tudom, hogy mennem kell, s találkozni fogok velük, s kosaram büszkén viszem majd haza, az erdő legszebb gombáival!

Induljunk hát… Készülődök… túra bakancsom, kedvenc bicskám, kis kosárkám, egy kis víz… Hű „paripám” na meg a sapkám…

Az agyagos úton lassan haladok, lépek egyet - kettőt csúszkálok, bakancsom alig látszik már teljesen, körbe öleli a sár. 

Az út fölé hajló ágak lengedeznek, víz róluk nyakamba csepeg, a magas vizes fűszálak térdig érnek, mikorra lelőhelyemre érek, alul - felül elázok…

Előttem egy nagy ág… lehajolok.. arcomra pókháló ragad, fülembe szúnyog zümmög… bakancsomban fadarab töri fel lábamat…

Sok kis kellemetlenség, de

„valamihez minél nehezebb út vezet, annál nagyobb öröm odaérni”  (Gombacsíszár)

Már csak egy saras meredek hegyoldalon kell lejutnom (itt többször lett már fenekemen saras a nadrágom), a mélyben csörgedező kispatakon átkelnem, s kimászni az erdőbe egy faágba kapaszkodva.

Itt vagyok…

Egy fa tövében tenyerembe vizet öntök megmosom arcom… elhessegettem a szúnyogokat… bakancsomból kiöntöm, ami töri lábam… ruhám is szárad lassan rajtam… pár korty víz, s gyerünk tovább…

A napfelkeltét gombászás közben nézem végig, s közben a természet zenéjét épp a madarak játsszák nekem, miközben kosaram egyre szebb… a csodás gombáktól…

Ahhoz, hogy minden kerek legyen, fölösleges földet, avart, el kell távolítani, megkaparászni, (leecsetelni) mert minél jobban odafigyelünk a begyűjtéskor a gomba tisztaságára, később annál könnyebb dolgunk lesz…

Édesanyám mindig felismerte, hogy melyik gombát szedtem én, és melyiket édesapám, s többször megjegyezte, hogy begyűjtéskor ne hozzam haza az egész erdőt…

Ma már oda figyelek ezekre a dolgokra is, mivel ezek a dolgok is hozzá tartoznak a gombacsíszársághoz…

A szüleimtől kapott tudásomat, próbálom megfelelően hasznosítani, illetve tovább adni… gondolok itt mindenre, illetve: jelen esetben viszont a gomba felhasználásra…

Mint ahogyan ízlések, és pofonok különböznek, úgy a gomba felhasználási formái is, de talán a nagytöbbség egyet ért abban, minél több fajta ehető gombából készül el egy étel, az annál ízletesebb…

Ezek a gondolatok járnak a fejemben miközben, kedvenc erdőm bejárom… a kosaram is egyre nehezebb…

A Nagyfához érve, amit édesapámmal neveztünk el, megpihenek kicsit, iszok a vizemből, csodálom a természetet egy kicsit, s lassan hazafelé veszem az irányt…

Ugyan azon az úton megyek, mint ami ide jöttem, ám mégis könnyebben veszem az akadályokat, igaz, meg – meg állok néha pár szuszra…

Hazaérve boldogan mutatom meg mi ”esett kosaramba”… majd egy frissítő zuhany után megpucoljuk, felvagdossuk, elkészítjük, s mind meg esszük…

Írhattam volna részletesebben is az utolsó gondolatokat, de nem tettem, mert akkor a következő sorok nem arról szólnának, amit még meg szerettem volna osztani.

Igazából kisgyermek korom óta szeretem a természetet, azon belül is a gombákat… tudásom folyamatosan érik, mint a jó bor… közben telnek - múlnak az évek, a kisgyerekből „nagygyerekké” cseperedettem.

Nagyon sok időt töltöttem kereséssel, az erdőn kívül is, míg meg nem találtam párom, gombából is sokkal szebb, ami mellett ott a párja… s idővel pedig még a gólya is meglátogatott… ami kicsit nagyon elvonta az időt, illetve a figyelmem, illetve sok dolog…

Sokan mondják gyermekemre úgy nő, mint a gomba… ha tudnák, hogy a Gombacsíszárré, akkor lehet, nem csodálkoznának ennyire rajta…

Oldalam sokszínűsége kicsit megállt az utóbbi időben, igaz kicsit érettebb szemlélettel, kicsit jobb technikai eszközökkel, de újra indítom…

Ahogyan az eső cseppek frissítik a természet, én úgy próbálom frissíteni az oldalamat karakterekkel, képekkel…

2009. 11. 08. ez volt az a nap, amikor megszületett itt a Gombacsíszár „net világában”, akkor  regisztráltam,, illetve kezdtem „építkezni” remélem sokak számára szimpatikus, az amit, s ahogyan csinálok.

Az „építkezés” során kaptam képeket, leveleket, bíztató szavakat, tanácsokat, s pár kritikát is… remélem, ezek után is lesznek olyanok, akik megosztják véleményüket „rólam”.

Apropó levél… egyik kedves látogatóm küldött egy levelet pár éve… a levél lényege az volt, hogy fiatalon sokat gombászott… voltak, nagy erdők… VOLTAK…

Akkor éreztem át igazából ezt az érzést, mikor egy madár füttyös, több, szép, kisebb – nagyobb, ilyen - olyan fával tarkított erdő, ami sokfajta gombának adott otthont, eltűnt…

Nem igazán tűnhet fontosnak, pedig… olyan ez, mint, a parlamentben ülést tartani szék nélkül…

Illetve vannak olyan gombák melyek védettek, eszmei értékük van… s ha ki vágják az erdőket, amikben ez nől?!

Azt hiszem mélyebben fölösleges nekem belemenni ebbe a témába, de talán ez a levél, illetve a hozzá kapcsolódó gondolatok, nem csak eljutnak, oda ahová kell…

Remélem azért nem úgy, mint a saját fotóm, más honlapon… saját reklám képen… tudomásom, illetve beleegyezésem nélkül…

Tudom nem szép dolog a természet "összefirkálva" megmutatni, de...

Viszont azért akadtak olyanok is, akik oda írták, hogy honnan is „szedtem”…

Illetve aminek nagyon örültem, hogy oktatási célra használták képeim.

Visszajelzéseket továbbra is szívesen fogadom!

ist04@freemail.hu

Köszönöm figyelmét!

Jó egészséget!

(2016)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2016 összefoglaló Vargánya fotókkal tarkítva...
GOMBACSÍSZÁR - © 2008 - 2024 - gombacsiszar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat