GOMBACSÍSZÁR

  Egy kis Gombacsíszár történet...

Ismét beköszönt a gomba szezon, jó idő van, csapadék is volt elegendő, tehát irány az erdő!

Már előző este kezdődik minden, mikor végig gondolom, azt hogy reggel merre is induljak?

Ha azt kitaláltam, hogy merre induljak, akkor kitalálom azt, hogy motoron megyek, mert így előbb az erdőben lehetek.

Fontos az is, hogy reggel korán kelljek, mi az, hogy korán…?

Igazából nem azt írom, hogy öt óra, vagy hat óra, hanem ami a lényeg: mikor kiérek az erdőbe, kivilágosodjon annyira, hogy ne sötétbe kelljen gombázni…

Bár láttam már egy – két elvetemültet, elemlámpával, hm… tudom, én se vagyok 100-as, de…

Szóval reggel elindulok, jól felöltözve, hisz néha elég hűvösek a hajnalok…

Nem csak a hűvös reggel ellen, hanem a különböző, bogarak ellen is védekezve, hogy ne csípjenek, harapjanak össze…

Olyan ruhát veszek föl, ami megvéd az útra behajló tüskés ágaktól, és nem szakad ki, ha egy -két tövis beleakad, ha meg ki is szakad, nem fogom siratni egy hétig…

A lábamra általában bakancsot húzok, mert hiába harmatos a fű, hiába van nyakig érő sár, annak nem számít, nem ázik át egykönnyen, s nem is csúszik annyira, mint más cipők…

A sapkáról, vagy kalapról sem szabad elfelejtkezni, vagyis én sapka nélkül, el sem indulok… hisz nagyon nem szeretem, ha mászik valami a hajamban, vagy ha egy tüskés ág végig hasítja a fejemen a bőrt…

Miután a ruházatom úgy érzem megfelelő, magamhoz veszem, a kedvenc zsebkésem.

A hátizsák is „menetre” kész… azért azt írom, hogy menetre kész, mert van benne pár olyan dolog, mely jól jöhet gombázás közben is, bár ha messzire megyek szerintem a víz a legfontosabb, utána a „kétbetűs papír”… bár mindenki maga dönti el, hogy kinek mi fontos…  

Majd felpattanok motoromra, amit előzővaló napon felkészítettem, hogy bírja „kiképzést”.

Sok eső kell, álltalábban ahhoz, hogy sok gomba legyen, a sok eső pedig, nagy sárral jár… bár számomra az agyagos sár a legveszélyesebb, mert jó párszor keresztbe dobott motorostól, bár olykor a vizes fűn is mutattam már be, különböző „kaszkadőr trükköket”.

Miután a reggeli szellő, kifújta szememből az álmosságot, lezárom a motort, s megyek szétnézni, azokon a helyeken, ahol szoktam találgatni… de már mikor „belépek” az erdőbe, teljesen más dologban van részem. Hiszen már nem csak a megszokott helyeken, hanem szinte mindenhol gombát látok...

Örömömben nem tudom, melyiket vegyem el előbb, de általában mindig azt, ami a legközelebb van, s úgy haladtok tovább, miközben annyira a gombára figyelek, hogy nem vettem észre egy hatalmas pókhálót, ami teljesen beterítette arcomat…

Szépen bejárom a megszokott útvonalat, s valami puhára lépek, hű… lenézek, s látom, hogy ráléptem egy kis fiatal gombára, de szerencsére csak a kalapja tört le.

Egy nagy lábas erdő részen, már több méterről is látom, hogy milyen szép gomba van egy bokortól nem messze… majd mikor odaérek, nem találom… ezért ismét visszamegyek oda, ahonnan láttam, s keresem szememmel, s megint meglátom, de most, már nem veszem le a  szemem róla, míg el nem veszem…

Szemem pásztázza az erdőt, közelebb, távolabb, s közben lassan sétálok, néha megállok, s visszanézek, s akkor látom, hogy mi mellett mentem el… bár szerintem nincs olyan gombász, ki ne menne el gomba mellett…

Ahol találok egyet, s mindjárt nem veszek észre másikat, ott jól szétnézek, mert általában, ahol egy van, ott van több is…

Folyamatosan szedem - szedem, amelyik egy kicsit sarasabb, földesebb, arról óvatosan lekaparom, hogy a gomba ne sérüljön, de ha nem kaparom le, akkor a többi gombát piszkolja össze.

Szépen csendben keresgélek, egy - két madár dalol, tőlem nem is olyan távol, majd hirtelen egy ágnak a roppanás hallatszik.

Majd ahogyan kicsit jobban fülelek, hallani lehet, hogy egyre csak közeledik egy másik gombázó, majd miután ő is észre vett engem, köszöntjük egymást, s büszkén mutatjuk egymásnak, ki milyen szép gombákat szedett, s információt cserélünk, hogy ki, hol, melyik részen talált jobban… de álltalábban ez egy nagy füllentés szokott lenni…

Szóval miután megmondta hogy azon a részen ő már volt, ne mennyek arra, mert ott nem talált, én elindulok szép lassan abba az irányba, miközben elköszönünk egymástól… én azért szétnézzek arrafelé is, mert minden gombát senki sem vehet észre, s lehet, hogy mikorra én odaértem megnőtt az a sok gomba, mit ő nem talált meg…

Közben kicsit cseperészni kezd az eső, de míg nem nagyon esik nem zavar, mert itt a levelek elég jól "felfogják" az eső cseppeket.

Egyre mélyebben vagyok az erdőben, de csak a „közepéig megyek befelé” mert utána már „kifelé jövök belőle…”. S miután úgy gondolom, hogy bejártam a megszokott útvonalat, s már a hátizsák kezd csurig lenni, ezért elindulok hazafelé.

Irány a motor felé, s ilyenkor szokott az történni, hogy még mindig találok, de már nem fér hová… ekkor még megpúpozok mindent, próbálok helyet keresni, a csodaszép daraboknak, de nem akarom összetörni, meg összenyomni sem, ezért inkább befejezem a gombázást.

Motorhoz érve kifújom magam, nyelek a vizemből, rárúgok párat, de nem indul, akkor ötlik be: „szikra” kell neki… miután beindul, próbálok úgy hazamenni, hogy ne törjön össze egy „zsákmányom” se, óvatosabban, lassabban, hisz ha már így találtam, ne pár percen múljon az, hogy egybe, vagy összetörve vigyem haza.

Hazafelé tartva összetalálkozok egy - két gombázóval, akik ugyancsak hazafelé, vagy kik később keltek, azok meg még csak szembe jönnek velem…

Próbáltam jól leírni, lényegre törően… de mivel tökéletes gyémánt nincs a természetben, ezért így marad…(folyamatos szerkesztés alatt… J)

További szép napot, s ne feledje: ahol egy van, ott van több is!

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat